"Ez még csak egy előhalál. Szerencsére sok előhalál van a valódira való
felkészülésig, az ember élete folyamán többször érzi, hogy se útja, se
jövője, se ereje nincs már, minden befejeződött, kész, igazán szép volt a jó
Istentől, hogy ezt a módszeres szoktatást a nagy záráshoz kitalálta. A
végleges, a záró meglepően könnyen lefolyik majd, mosolyogva halsz meg,
kezet rázol az elmúlással, és az utolsó mozdulattal becsukod a könyvet.
Akkorára már annyi katasztrófát átéltél, annyi vért vesztettél, annyit
féltél, próbálkoztál hiába, hogy alig marad szegény halálnak valamije, amit
elrabolhat tőled, csak a bőrödet viheti, a csomagolópapírt, amibe Isten
pakolt a születéssel, meg a spárgát, a csontjaidat. Hol van már akkorára
belőled az igazi szenvedés, amelybe belegyakorolt az élet, hol a tanácstalan
kétségbeesés, hogy vagy te, ép önmagaddal? Test-lélek, ha annyit terhelik,
elkopik, annyiszor átszenvedett előhalálaid mennyei üzenetek, hiszen a nagy
arénában, amelyben utolsó percig mozogtál, szinte mindened megrokkant,
elvesztette jelentőségét. Ne csapásnak értékeld Isten irgalmas ajándékát,
hanem adománynak, a végsőknél, ami már nem "elő", de végleges halál, amikor
végre megpihenhetsz, csak azt érzed majd, eljött az áldott pihenés. Terved
nincs már, tehát csalódásod sem lehet, sebezhetetlen leszel a végre elnyert
semmiben. Légy bátor, minden előhalál csak erősít, mikor földre rogysz."
felkészülésig, az ember élete folyamán többször érzi, hogy se útja, se
jövője, se ereje nincs már, minden befejeződött, kész, igazán szép volt a jó
Istentől, hogy ezt a módszeres szoktatást a nagy záráshoz kitalálta. A
végleges, a záró meglepően könnyen lefolyik majd, mosolyogva halsz meg,
kezet rázol az elmúlással, és az utolsó mozdulattal becsukod a könyvet.
Akkorára már annyi katasztrófát átéltél, annyi vért vesztettél, annyit
féltél, próbálkoztál hiába, hogy alig marad szegény halálnak valamije, amit
elrabolhat tőled, csak a bőrödet viheti, a csomagolópapírt, amibe Isten
pakolt a születéssel, meg a spárgát, a csontjaidat. Hol van már akkorára
belőled az igazi szenvedés, amelybe belegyakorolt az élet, hol a tanácstalan
kétségbeesés, hogy vagy te, ép önmagaddal? Test-lélek, ha annyit terhelik,
elkopik, annyiszor átszenvedett előhalálaid mennyei üzenetek, hiszen a nagy
arénában, amelyben utolsó percig mozogtál, szinte mindened megrokkant,
elvesztette jelentőségét. Ne csapásnak értékeld Isten irgalmas ajándékát,
hanem adománynak, a végsőknél, ami már nem "elő", de végleges halál, amikor
végre megpihenhetsz, csak azt érzed majd, eljött az áldott pihenés. Terved
nincs már, tehát csalódásod sem lehet, sebezhetetlen leszel a végre elnyert
semmiben. Légy bátor, minden előhalál csak erősít, mikor földre rogysz."
