vallástankönyv-író pályázat

2007.01.31. 15:06 :: gyongyosics

 
ROMÁNIAI REFORMÁTUS EGYHÁZ ZSINATA
Romániai Református Pedagógiai Intézet

Kolozsvár, I.C.Bratinu utca 51-53.

(/Fax:004-0264-599-800. E-mail: pedagogia@reformatus.ro

( 004-0259-441-839, .E-mail: szucseva@yahoo.com

 

 

 

 

Szám: 04 / 2007 01. 30.

 

A ROMÁNIAI REFORMÁTUS PEDAGÓGIAI INTÉZET

FELHÍVÁSA

 

 

A Romániai Református Pedagógiai Intézet pályázatot hirdet  VI. VII., VIII. osztályos református vallástankönyv-kéziratok megírására.

A kéziratokat az érvényben lévő curriculum alapján kell elkészíteni. Beküldendő 10 lecke, ezek közül 3 illusztrációs anyagokkal beszerkesztve.

Az anyagot Microsoft Word dokumentum formájában kérjük eljuttatni lemezen vagy interneten a Református Pedagógiai Intézetbe.

A beérkezett kéziratok engedélyezéséről a Zsinati Nevelésügyi Bizottság javaslata alapján a Zsinati Állandó Tanács dönt. A megfelelő szakreferátumokkal és a Zsinati Állandó Tanács engedélyével ellátott kéziratok vesznek részt a Tanügyminisztérium által meghirdetett tankönyvpályázatokon.

 

 

Cím:

VALLÁSTANKÖNYV PÁLYÁZAT

Romániai Református Pedagógiai Intézet

                                   400079 Cluj-Napoca

                                   str. I.C. Bratianu nr. 51-53

Tel.: 0264-599800, 592453

Email: pedagogia@reformatus.ro

 

 

A kéziratok leadásának határideje 2007. augusztus 1.

 

 

Kolozsvár

2007. január 30.

 

 

Tonk Mária

RRPI

igazgató

Szűcs Éva

RRPI

programfelelős

Szólj hozzá!

Címkék: pályázat

A Szentlélek tesz majd bizonyságot énrólam

2007.01.23. 12:04 :: gyongyosics

Textus: Jn.15,26

(Más textusok: Joel2,26-29 vö. Acs.2,14-36; Zsolt.104; 1Kor.12,1-4,12-13; Jn.15,26-27; Jn.16,12-13)

 

  1. Jézus nem hagy bennünket árván

-         csak a legmagányosabb pillanatokban ismerjük be, hogy szükségünk van valakire, akivel megoszthatjuk gondjainkat

-         sokszor érezzük nagyon egyedül magunkat

-         a fiatalkori illúziók, hogy egy házasság, párkapcsolat, barátság feloldhatja az ember magányát, az élet során sorra leépülnek

-         ez az a korszak, amikor csak a Szent Lélek áll rendelkezésünkre

-         Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

-         A Szent Lélek olyan emberekké tehet bennünket, akik képesek átvészelni minden nehézséget

  1. Jézusról tesz bizonyságot

-         Jézus személyét a kereszténységben nem lehet megkerülni

-         Mindenkinek, aki Istenhez akar tartozni, a Jézushoz való viszonyát kell legelőször tisztázni

-         Kicsoda nekem Jézus? Milyen szerepet játszik az életemben? Mennyire hagyom, hogy befolyásolja az életem? Mennyire személyes ügy számomra a megváltás?

-         Jézus személyes felelősségvállalásra hív: a kereszténység lényege, hogy én személyesen érzem magam érintettnek mindabban, amit Jézus mond

-         Jézus mondanivalója, élete, kereszthalála és feltámadása személyesen érint, változásra, önvizsgálatra, bűnbánatra késztet

-         A Jézussal való kapcsolat útja: Jézus szeretetének felismerése (megtérés), ennek a szeretetnek elfogadása (bűnbánat és bűnbocsánat), ennek a szeretetnek a gyakorlása Isten felé (hálaadás) és az emberek felé (cselekedetek)

-         Ennek a közege a Lélek; minden bennünk zajlik, a keresztény életben a külsőségek nagyon minimálisak, nem szükséges a belső változásokat külső jelekkel megerősíteni

-         A Lélek útja: a szüntelenül Isten előtt állás: annak a megengedése, hogy Isten szüntelenül felülvizsgálja cselekedeteinket, kijavít bennünket; az önvizsgálat, önkorrekció útja ez

  1. A Szentlélek vezet el a teljes igazságra – Isten a végső igazság

-         mindannyian vágyunk a teljesség érzésére, minden, ami velünk történik, csak töredékesnek tűnik

-         ez a világ a tökéletlenség világa, amiben csak pillanatokra részesülhetünk a teljeség érzésében

-         a Lélek elvezet a teljes igazságra, mert Istenben van a végső, teljes igazság

-         küzdhetünk Istennel a végtelenségig, a legmélyebb szükségleteinkre csak nála találhatjuk meg a választ

-         Pascal: szívünkben van egy Isten alakú hely, amit senki más nem tölthet be, csak Isten

-         A Szentlélek munkája bennünk, hogy földi tökéletlenségünket leküzdve haladjunk a tökéletesség, életszentség felé

  1. Kitölti Lelkét mindazokra, akik kérik tőle

-         Isten Lelke mindenki számára készen áll; nincs feltételhez kötve, hogy ki részesülhet a Lélek ajándékaiból

-         Isten senkit nem zár ki a közösségéből (utálatos szomszéd, aki elcsábította élettársunkat, a homoszexuálisok, a szellemi fogyatékosok, bárki, aki kéri Isten lelkét) mindenki részesülhet Isten kegyelmében

-         Nem mi szabjuk meg, ki tagja Isten országának, és nem zárhatunk ki belőle senkit, akit Isten alkalmasnak gondol

-         Csak azok nem részesülhetnek Isten szeretetében, akik a Szent Lélek elleni bűnt követnek el: a Lélek bűnei sokkal nagyobbak, veszélyesebbek, mint a test bűnei, mert sokkal jobban lehet álcázni őket (farizeusok)

-         A Lélek útja éppen a szüntelen önvizsgálat: vétkeztem-e gondolattal, szóval, cselekedettel Isten és embertársaim ellen, a bűnbocsánat kérése, és a szilárd elhatározás, hogy nem teszem többé

-         Azok, akik a Szent Lélek elleni bűnbe esnek, nincsenek tudatában annak a rombolásnak, amit egyik ember egy másik életében képes végrehajtani (pl. családi játszmák, érzelmi zsarolások)

  1. A Lélek által teszünk róla bizonyságot

-         életünk egésze bizonyságtétel lehet a szeretet mellett

-         Jézus ígérete szerint velünk van, hogy segítsen

-         A szeretet ugyanis nem érzelem, hanem akart és megharcolt jóság, amikor tudatosan vállalom a szeretet sebezhetőségét

-         Tudatosítom magamban a sebeket, a Lélek által kigyomlálom a bosszúvágyat magamból, és nem válaszolok gonosszal a gonoszra

-         Minden nap megvan a lehetőségünk a mindennapi gonoszkodásra

-         Tudatosan nem teszem meg, nem azért, mert Isten ezt várja tőlem, hanem mert tudom, hogy a gonoszság ördögi köréből csakis a jóság által lehet kilépni

-         „Minden ütésed átkod / hiába ellenem. / Szörnyű a fegyverem. / Megbocsátok. (Illyés Gyula)”

-         ez a szeretet sebezhetetlensége: az egyetlen lehetőség a sebezhetetlenségre, ha az ütések előtt szélesre tárjuk lelkünket.

Imahét 2007 – 3 – Kedd

Szólj hozzá!

Címkék: igemagyarázat imahét vázlat

Jézus meggyógyítja a bénát

2007.01.20. 17:31 :: gyongyosics

Lekció: Mk.1,29-45

Textus: Mk. 2, 1-12

  1. A fogyatékkal élők lelkülete

-         Jézus a gyülekezetekben ugyanazokat a feltételeket biztosítja a fogyatékkal élőknek, betegeknek

-         Olyan életteret biztosít, amit nem a teljesítménykényszer határoz meg; egy embernek nem annyi az értéke, mint amennyit teljesít

-         Gondol-e a gyülekezet a fogyatékkal élőkre? Látogatja-e a betegjeit? Van-e ideje, kedve, energiája odafigyelni az elesettekre?

-         Beteglátogatni nem azért megy az ember, hogy a saját bajairól beszéljen, hanem hogy hallgasson; tudunk-e hallgatni a betegek társaságában? Van-e türelmünk odafigyelni arra, amit kimondanak, és meghallani azt, amit a szavakon túl közölni akarnak?

-         A fogyatékkal élőkkel szemben az a feladatunk, hogy hozzásegítsük őket, hogy teljes értékű emberekként éljék az életüket

-         A fogyatékkal élőkkel szemben a társadalom viszolyog; ami nem egészséges, attól el kell fordulni, ezt diktálja az ösztön; az ember különleges képessége, hogy megsajnálja és gondozza betegjeit, nem hagyja őket magára.

-         Aki beteg, fogyatékkal él, különösen érzékeny minden sajnálatra; minden lesajnálás, szükségtelen jó tanács, nem emberszámba vevés, ujjal mutogatás, atyáskodó részvét csak még mélyebbre taszítja, még kevésbé fog bízni önmagában, még jobban megerősíti a kiszolgáltatottság érzését benne

-         A sikerélmények, saját fontosságának, hasznosságának tudata, az ő sajátos szolgálata életfontosságú lehet, segíthet elfogadni a tényt, hogy ő más, mint a nagy átlag, meg tudják békéltetni helyzetével

-         Feladatok nélkül, sikerélmények nélkül, önnön hasznosságunk tudata nélkül nem lehet élni; a társadalom pont ezt tagadja meg a fogyatékkal élőktől

-         Ezért fogadnak el olyan nehezen segítséget: sérti a büszkeségüket, önérzetüket (ugyan kiét nem sértené?), hogy segítségre szorulnak; különösen nehéz ez abban a helyzetben, amikor az illető nem fogyatékkal születik, és hatalmi pozícióból kerül olyan állapotba, hogy segítségre szoruljon;

-         A béna hagyta, hogy a barátai segítsenek rajta; elfogadja a tényt, hogy ő béna, hogy nem tud magán segíteni, elfogadja azt a segítséget, amit talán soha nem tud meghálálni

-         Ebbe a legnehezebb belenyugodni: hogy elfogadjuk más emberek segítségét; kiszolgáltatva érezzük magunkat

-         A gyülekezet az a hely, ahol a betegek, fogyatékosok, csonkabonkák hasznossá tehetik magukat: érezhetik, hogy az ő munkájukra is szükség van; ha már mást nem, de ők is végezhetnek imaszolgálatot másokért: erre mindenki képes, és fontos, lényeges szolgálat;

-         Így átélik, hogy a maguk speciális, de értékes módján adni tudó, hálás, egész emberek

  1. A barátok

-         megható az a segítség, amit beteg barátjuknak nyújtanak

-         van-e ilyen barátunk, illetve tudunk-e ilyen nagylelkű barátok lenni?

-         Jézus az ő hitükért gyógyítja meg a bénát

-         Elsősorban is hisznek Jézusban: hiszik, hogy Jézus képes meggyógyítani bárkit, tehát van hatalma hozzá; és mindenki számára nyitott a szíve, senkit nem utasít el

-         Ez gyakorlati hit; a keresztény hit elsősorban erről a világról és a földi boldogságról, harmóniáról szól; Jézus ebben a világban tanít élni minket

-         „Jézus pedig látva a hitüket…” – az igazi hit nem (csak) hallható, hanem látható; könnyű a világ szeretetéről prédikálni akkor, amikor utálom a szomszédomat, és minden létező módon keresztbe teszek neki

-         az igazi hit meglátszik a cselekedetekben; itt, ebben az esetben, ahogyan segítenek béna barátjukon;

-         olyan valakiért hoz áldozatot, aki nem tudja viszonozni;

-         tudunk-e úgy adni, hogy a másik, aki kénytelen elfogadni, ne érezze megalázónak, hogy el kell fogadja?

-         négyen egy akaraton vannak: „ahol ketten egy akaratra juttok az én nevemben, bármit kérjetek, megadatik nektek” – milyen cinikus Jézus, mennyire nehéz két embernek egyetérteni bármiben is!

-         Aki maga is kapott valami Jézustól, az mindent el akar követni, hogy mások is részesüljenek Isten áldásában

  1. Akik Jézust hallgatják

-         Jézus körül sok ember van; mindig nagy a tolongás

-         Mi is ott vagyunk valahol a tömegben;

-         Vajon nem lehetséges az, hogy az igazi keresők miattunk nem férnek Jézushoz? Hogy elzárjuk az utat?

-         Jézus sokszor megszidja a tanítványait azért, mert azok el akarnak zavarni valakiket a közeléből

-         A tanítványok nagyon nem értik, hogy Jézus mindenkié

-         Akit szeretünk, ki akarjuk sajátítani, azt akarjuk, hogy csak a miénk legyen, nem tudunk osztozni rajta másokkal

-         Sokszor a saját gyerekünkre is féltékenyek vagyunk, ha megszeret valaki mást és ragaszkodik valaki máshoz

-         Hány házasság megy tönkre a féltékeny szülők miatt, akik mindent elkövetnek, hogy éket verjenek az ifjú házasok közé, csak hogy visszahódíthassák fiuk/lányuk szeretetét? Milyen érzelmi zsarolások, játszmák, meccsek játszódnak le egy-egy család életében, akik nem képesek megosztani a szeretetet, és befogadó lelkülettel élni a világban?

  1. A farizeusok

-         amit mondanak, igaz; ők azok, akik ténylegesen kimondják az igazságot, csak éppen nem hisznek benne

-         az Isten bocsátja meg a bűnöket; csak éppen azt nem látják, hogy Jézusnak van hatalma, tehát ő az Isten

  1. Bűnbocsánat, mint gyógyítás

-         Jézus nem a kérdésre felel: testi gyógyítást kérnek tőle, és ő bűnbocsánatot hirdet

-         Nem ezt vártam Jézustól/Istentől

-         Én azt kértem, hogy ezt és ezt csinálja; miért nem azt csinálja?

-         Furcsa elvárásaink vannak Istennel szemben: azt hisszük, hogy ő a mesebeli amerikai nagybácsi, aki minden kérésünket teljesíti

-         Jézus nem a tüneteket kezeli, hanem a baj gyökerét, és ez minden esetben felszabadító

-         Bűnökkel szemben úgy viselkedünk, mint a  descurcăreţ-ek: majd, ha ott lesz az ideje, elintézzük valahogy a jó Istennel, hiszen neki az a dolga, hogy megbocsásson; időnként csinálunk is valami jót, hogy legyen néhány jócselekedetünk, amire hivatkozhatunk;

-         Bűnbocsánat: ami volt, nincs többé; Isten „háta mögé veti” a bűneinket; elfelejtkezik róluk; tiszta lappal indulhatunk; mintha soha nem lett volna; az emberek szokták bűneiket minduntalan visszakönyörögni Isten kezéből, mert az ember lelki fonáksága folytán valami perverz élvezetet talál abban, hogy megsértse embertársait

-         A bűnbocsánatban megtörténik a csoda

Ajánlott irodalom:

    1. Gyökössy Endre: gyülekezeteink és fogyatékosaink, in Életápolás; Kálvin, Budapest, 1993
    2. Joó Sándor: Látva Jézus azoknak hitét c. prédikáció in Megragadott a Krisztus; Budapest, 1999
    3. Joó Sándor: Bűnbocsánat és Látván Jézus azoknak hitét c. prédikációk in Elengedett adósság; Budapest, 1989

Szólj hozzá!

Címkék: vasárnapi prédikáció

teremtéstörténet

2007.01.17. 15:41 :: gyongyosics

Eredetünk[1]

Lekció: Jn.1,1-18

Textus: 1Móz1,1-23

 

Bevezetés - Ez az új sorozat, amit a mai istentisztelettel kezdve elhangzik, olyan témával foglalkozik, amivel előbb-utóbb minden ember szembe kell nézzen: származásunk, eredetünk kérdése, a világban való helyünk, viszonyunk az Istenhez. A teremtéstörténet és az ember hovatartozásának a kérdése minden emberi korszakban, minden embernek fontos. Ahhoz, hogy meghatározhassuk helyünket a világban, tudnunk kell a peremfeltételeket, amelyek körbezárják sorsunkat. Ahhoz, hogy tudjuk, kik is vagyunk valójában, tudnunk kell eredetünket és végcélunkat, a kezdetet és a véget, hogy a köztes időről egyáltalán tudomásunk legyen. Miről is szól tehát e teremtéstörténet?

I. Biblia és természettudomány - Legelőször is el kell oszlatnunk néhány tévhitet, ami a teremtéstörténettel kapcsolatos: a leggyakoribb tévedés, amibe beleesünk a Biblia ezen részeivel kapcsolatban, hogy azt gondoljuk, hogy a Biblia elképzelése az ember teremtéséről összehasonlítható a tudományos tényekkel. A Biblia azonban nem biológiakönyv, amiben a régiek leírják, hogy fizikailag hogyan bütykölte össze az Isten a világot, mert ha az volna, Ádámnak egyel kevesebb bordája lenne. Nem történelemkönyv, hogy ki lehessen számítani, hogy hányban is volt pontosan a világ teremtése, és hogy lehettek Ádámnak és Évának unokái, ha lányaik nem voltak. Nem földrajzkönyv, hogy meg lehetne keresni a paradicsomkert helyét benne.  Nincs köze napjaink tudományos eredményeihez, mert nem az ember fizikai, hanem a lelki eredetéről szól. Nem az számít, hogy ki írta le (nyilvánvalóan nem Mózes, mert Mózes idejében nem is volt még héber írásbeliség, és nem lehet fizice hiteles, mert ő sem volt ott), és tudjuk azt, hogy az írásba foglalás valószínűleg a babiloni fogságban történt. Nem 6x24 óra alatt történt, mert az első nap hamarabb elmúlt, minthogy az Isten az időt megteremtette volna. A lényeg ennél sokkal mélyebben van: azokban az ősi szimbólumokban[2], amelyeket ez a teremtéstörténet is használ ahhoz, hogy közvetítse mondanivalóját. Mítosz[3] ez, és mégsem az. Ősi formákat használ, ugyanakkor a mondanivalója teljesen sajátos.

II. „Legyen…” - Magának a teremtéstörténetnek két fő mondanivalója van: az egyik a történeti mondanivaló, ami a babiloni fogság emberének, a korabeli zsidó hívőnek és gondolkodónak szól: hiába látsz magad körül sok istenszobrot, hiába félsz a természeti erőktől, hiába hiszed, hogy mindez hatással lehet az életedre, mert mindezek fölött ott áll a mindenható Teremtő, aki ura az elemeknek, aki téged is teremtett. Rá nem lehet befolyást gyakorolni, őt nem lehet megkörnyékezni, ő nem megzsarolható, és szentsége által nem része ennek a világnak, amit mégis irányít. Nem kell félni tőle, hiszen a maga képére és hasonlatosságára alkotta az embert.

A másik mondanivaló időtlen üzenetet hordoz: a világ: otthon az ember számára, az Isten előbb alkalmassá teszi a világot, hogy az ember otthon érezhesse magát benne, s csak azután teremt embert. Feladatot is ad neki, hogy ne unja magát, társat is ad neki, hogy ne legyen egyedül, személyes jelenlétével garantálja a biztonságot, és szabad akaratot is ad az embernek, hogy áthághassa a teremtője parancsát, ha neki úgy tetszik.

Maga a „teremteni” szó a történetben három helyen fordul elő: az anyag (1,1), az élet (1,21) és az ember (1,26) teremtésénél. Ebből is látszik, hogy a régi bölcsek többet tudtak világunkról, mint ahogy mi feltételezzük róluk: csak akkor használták a teremtés szavát, amikor valami egészen új, addig ismeretlen és az előbbiekből nem következő jött létre. A teremtő mindig Isten, maga a szó[4] is, amivel teremt, egyszerre jelent szót és cselekedetet, ami jelzi, hogy a világ kezdetekor a szó és tett összhangban működött a világban. A szó általi teremtés teljes értelmét a János evangéliuma bontja ki, ahol a Logosz maga az Isten, aki eljön ebbe a világba, amely az övé. A teremtéstörténetben így válik jelenlevővé maga Krisztus, aki által teremtetett a világ[5].

Isten a létező világot két részből állónak teremti: megteremti a mennyet és a földet, tehát a láthatatlan és a látható világot, és metszéspontjába az embert állítja. Senki és semmi sincs olyan kivételezett helyzetben, mint az ember: mindkét világot a sajátjának mondhatja, Istennek egészen az emberig kell a legnagyobb utat megtennie, mert az emberen alul már senki sincs, aki értené az Isten szavát[6], az Isten az embernek ajándékozza a legnagyobb szabadságot, mert még lázadnia is szabad, amit pedig Isten az angyaloknak sem enged meg, érti a természet és az Isten nyelvét is, lehetősége van egyszerre mind a két világban otthon lenni.

            Isten a világot kezdetben kietlennek teremti; ilyen az Isten nélküli anyag, amit nem hat át az Isten Lelke; ahol nincs Isten, ott rendetlenség, káosz, pusztaság van. De Isten Lelke a káoszban is képes rendet tenni, és ez a rend az ember számára készül.

            Isten beszél: szava teremtő erő. Figyelmeztet ez minket arra, hogy kimondott szavunknak hatalma van, befolyásolni emberi sorsokat, életfolyamatokat. Azt is jelenti, hogy Isten beszél, és mert beszél, megszólítható, és válaszol is. Isten kimondott szavának hatalma van, és hatalmának engedelmeskedik a három teremtett valóság: az anyag tehetetlenségében, az élet hordozói ösztönösen, az ember pedig tudatosan.

            Isten megteremti a világosságot – ez nem a fizikai fény, hanem az értelem világossága, a bölcsesség[7]; ezt Isten elnevezi, tulajdonává teszi, hiszen csak az valami, aminek neve is van.

            Isten mennyezetet teremt – azaz rendet, biztonságot készít a világba, ami azelőtt káosz volt; rendbe rakja az ösztönös energiákat, a tudatalatti félelmeket jelképező vizeket. Ennek a rendnek a felborulásáról szól a vízözön története. Jelzi, hogy a rend, amit Isten teremt, nagyon is érzékeny, könnyen felborul, és úgy borul fel, hogy az emberek észre sem veszik ennek jeleit. Megjelenik a világban a szárazföld, amely az első lépés ahhoz, hogy az embernek otthona legyen ezen a világon.

            Megteremti a világító testeket – a lehetőségét az idő beosztására, a rendre, a rendszeres életre, amely elengedhetetlenül szükséges az ember lelki egyensúlyához. A világító testeknek három rendeltetésük van, és az emberi élet három rendbe igazodik: megszabják a hétköznapok és az ünnepek rendjét, lehetőséget adva a kiemelkedésre, az újjászületésre, a lelki feltöltődésre; elválasztják a nappalt az éjszakától – azaz megszabják a munka és pihenés menetét; világítanak – biztosítják az ember számára a testi és lelki erőforrásokat.

            Isten megteremti az állatokat – (az ószövetségi világképben a növények nem  minősülnek élőlényeknek) és megáldja őket. Ezzel megadja nekik a szaporodás (utódlás) és sokasodás (a kölykök biztonságos fölnevelése) lehetőségét.

III. Hit által - Tudnunk kell tehát, hogy a teremtéstörténetet csak hittel lehet megérteni; a tudományos tények a tudomány területére tartoznak, és nem sok közük van a Biblia lelki valóságához, ami képletesen és nem fizikailag írja le, honnan is származunk, hova is tartozunk igazán. Tudnunk kell, hogy ezt a világot Isten otthonná formálta, hogy jól érezzük magunkat benne. És ennek a bűnesettől függetlenül is megvannak a nyomai, mikor átérezzük egy természeti táj szépségét, vagy amikor örömünket leljük a munkánkban. Nem vagyunk egyedül ebben a világban – Isten beszél és szól hozzánk, és mi válaszolhatunk elhangzó szavaira. A világban rend van és biztonság, de ez a rend és biztonság egyedül Istenből fakad. Csak akkor érezzük át, ha visszatérünk abba az elfelejtett ősközösségbe, amelybe mindannyian tartozunk. Ez a világ tehát a mi otthonunk. Ámen.

jegyzetek:

dávár - szó és cselekedet egyben; a kettő egysége; erre egyedül Isten képes, hogy szava és cselekedetei tökéletes egységben legyenek egymással; ezt az egységet jelképezi a dávár;

-         hatalmas és dinamikus erő; az ószövetségben a szónak isteni erőt tulajdonítottak

-         nem természeti erő, mint pl. az ókori egyiptomiaknál, hanem egy tudatos, erkölcsi személyiség megnyilatkozása

-         a szellemi szférához tartozik, szemben a babiloni és asszír ige fizikai jellegével;

-         a dávár szó alapjelentése: hátul lenni és előretörni; szavakat egymás után kimondani

-         a dábár mindig egy szellemi lény cselekménye

Logosz

-         lego = összegyűjteni, rendszerezni igéből; ebből következik a három alapjelentés: beszélni, számolni, gondolkodni;

-         a logosz nem a beszéddel függ össze elsősorban, hanem a rendszerezéssel;

-         „kitűnen mutatja, hogy a két nép mit tartott a legfontosabbnak és leglényegesebbnek a szellemi élete tekintetében. A héber azt, ami dinamikus, hatalommal bíró és tetterős, a görög azt, ami rendezett, mértéktartó, tervszerű, kiszámítható, értelmes, ésszerű. A rend fogalma az, ami egyre inkább előtérbe kerül.” (Th. B. 51. o)

-         a logosz van

 

Vázlat a prédikációhoz:

1.      Isten rendet és biztonságot teremt a világba

2.      A világ, amit teremt, jó

3.      Isten Igéje által teremti meg a világot – krisztológiai értelmezés

4.      A világot otthonná teremti, ahol mindennek meghatározott helye és feladata van



[1] Kozma Zsolt exegézise alapján

[2] Közös kozmogóniai szimbólumok: őskáosz – pl. a mezopotámiai vallásokban Tiámát; Isten lelke lebeg a vizek felett (rákháf = Piél. lebeg, kotol; „ A Teremtőt számos hagyományban gondolták el madár képében. Ám az eredeti szimbólum megmerevedéséről van szó; az isteni Szellem túllép a víztömegen, szabadon képes mozogni; következésképpen „röpül”, mint a madár. Emlékeztetünk arra, hogy a „madár” a szellem egyik archetipikus képe” M. Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története); szó által való teremtés – ismert az egyiptomi és polinéziai hagyományban is, noha az ószövetségi Ige semmiféle fizikai jelentést nem hordoz, tehát nem sermo operatorius, mint pl. Thot szava, amely átalakul, mint szubsztancia; a világosság és a sötétség elválasztása, az Éden kertje, mint szent tér; ami kimarad a többi kozmogóniákhoz képest: az istenek harca, a természet beindításának mítosza a meghaló és feltámadó istenségek által, a héroszok mítosza, mely a világ megváltását célozza, nincs semmiféle negatív jövőt jósló elem a kozmogóniában, hanem ez egy „jó” világ teremtése. 

[3] „Számos kutató leszögezte azt a tényt, hogy Izrael vallása semmilyen mítoszt nem talált ki. Eközben, ha a „kitalálni” meghatározást szellemi alkotásfolyamatként értjük, a réges-régi mitologikus hagyományok válogatásának és kritikájának munkája felér egy új „mítosz” megjelenésével; vagyis egy olyan új vallásos világképpel, amely alkalmas arra, hogy példává váljék. Izráel vallási szellem viszont Isten és kiválasztott népe kapcsolatát eladdig ismeretlen típusú „szent történelemmé” alakította át. Egy adott pillanattól fogva ez a szemlátomást kizárólagosan „nemzeti keretű” „szent történelem” az egész emberiség számára válik példaadóvá.” M. Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története I. 150. o.

[4] dávár = szó és tett egyben, nem két külön jelentés, hanem a kettő egysége; bővebb magyarázatát ld. Th. Boman: A héber és görög gondolkodásmód egybevetése c. munkáját.

[5] A dávár és a logosz, tehát a két gondolkodásmód közötti különbség a legjobban így fejezhető ki: a dávár cselekszik, a logosz van. A Biblia mondanivalója a két gondolkodásmód metszéspontjában van: mindkét jelentés tartalmazza.

[6] „Mi emberek azon a határon, azon a végső határon állunk, amelyen túl már nem lehetséges felfogni, sem szeretni Istent. Alattunk csak az állatok találhatók. Olyan középszerűek vagyunk, olyan messze Istentől, amennyire értelmes teremtmény csak lehet. Nagy kiváltság ez. Istennek értünk kell megtennie a leghosszabb utat, ha meg akar látogatni minket. Amikor pedig birtokába vette, meghódította és átformálta szívünket, ránk vár a leghosszabb út, hogy eljussunk hozzá. A szeretet arányos a távolsággal.” Simone Weil: Szerencsétlenség és istenszeretet; 17. o.

[7] Péld.8,22

Ajánlott irodalom:

-         Thorleif Boman: a héber és a görög gondolkodásmód egybevetése; Kálvin, Budapest, 1998

-         Gyökössy Endre: János evangéliuma; Örökségünk, 2002

1 komment

Címkék: igemagyarázat imahét

idézet

2007.01.16. 19:25 :: gyongyosics

Szabó Magda Für Elise című könyvéből:

"Ez még csak egy előhalál. Szerencsére sok előhalál van a valódira való
felkészülésig, az ember élete folyamán többször érzi, hogy se útja, se
jövője, se ereje nincs már, minden befejeződött, kész, igazán szép volt a jó
Istentől, hogy ezt a módszeres szoktatást a nagy záráshoz kitalálta. A
végleges, a záró meglepően könnyen lefolyik majd, mosolyogva halsz meg,
kezet rázol az elmúlással, és az utolsó mozdulattal becsukod a könyvet.
Akkorára már annyi katasztrófát átéltél, annyi vért vesztettél, annyit
féltél, próbálkoztál hiába, hogy alig marad szegény halálnak valamije, amit
elrabolhat tőled, csak a bőrödet viheti, a csomagolópapírt, amibe Isten
pakolt a születéssel, meg a spárgát, a csontjaidat. Hol van már akkorára
belőled az igazi szenvedés, amelybe belegyakorolt az élet, hol a tanácstalan
kétségbeesés, hogy vagy te, ép önmagaddal? Test-lélek, ha annyit terhelik,
elkopik, annyiszor átszenvedett előhalálaid mennyei üzenetek, hiszen a nagy
arénában, amelyben utolsó percig mozogtál, szinte mindened megrokkant,
elvesztette jelentőségét. Ne csapásnak értékeld Isten irgalmas ajándékát,
hanem adománynak, a végsőknél, ami már nem "elő", de végleges halál, amikor
végre megpihenhetsz, csak azt érzed majd, eljött az áldott pihenés. Terved
nincs már, tehát csalódásod sem lehet, sebezhetetlen leszel a végre elnyert
semmiben. Légy bátor, minden előhalál csak erősít, mikor földre rogysz."

Szólj hozzá!

Címkék: idézet

elindult

2007.01.16. 18:58 :: gyongyosics

ezzel elindul az egyházmegyei blog.

Szólj hozzá!

Címkék: kezdet