Jézus meggyógyítja a bénát

2007.01.20. 17:31 :: gyongyosics

Lekció: Mk.1,29-45

Textus: Mk. 2, 1-12

  1. A fogyatékkal élők lelkülete

-         Jézus a gyülekezetekben ugyanazokat a feltételeket biztosítja a fogyatékkal élőknek, betegeknek

-         Olyan életteret biztosít, amit nem a teljesítménykényszer határoz meg; egy embernek nem annyi az értéke, mint amennyit teljesít

-         Gondol-e a gyülekezet a fogyatékkal élőkre? Látogatja-e a betegjeit? Van-e ideje, kedve, energiája odafigyelni az elesettekre?

-         Beteglátogatni nem azért megy az ember, hogy a saját bajairól beszéljen, hanem hogy hallgasson; tudunk-e hallgatni a betegek társaságában? Van-e türelmünk odafigyelni arra, amit kimondanak, és meghallani azt, amit a szavakon túl közölni akarnak?

-         A fogyatékkal élőkkel szemben az a feladatunk, hogy hozzásegítsük őket, hogy teljes értékű emberekként éljék az életüket

-         A fogyatékkal élőkkel szemben a társadalom viszolyog; ami nem egészséges, attól el kell fordulni, ezt diktálja az ösztön; az ember különleges képessége, hogy megsajnálja és gondozza betegjeit, nem hagyja őket magára.

-         Aki beteg, fogyatékkal él, különösen érzékeny minden sajnálatra; minden lesajnálás, szükségtelen jó tanács, nem emberszámba vevés, ujjal mutogatás, atyáskodó részvét csak még mélyebbre taszítja, még kevésbé fog bízni önmagában, még jobban megerősíti a kiszolgáltatottság érzését benne

-         A sikerélmények, saját fontosságának, hasznosságának tudata, az ő sajátos szolgálata életfontosságú lehet, segíthet elfogadni a tényt, hogy ő más, mint a nagy átlag, meg tudják békéltetni helyzetével

-         Feladatok nélkül, sikerélmények nélkül, önnön hasznosságunk tudata nélkül nem lehet élni; a társadalom pont ezt tagadja meg a fogyatékkal élőktől

-         Ezért fogadnak el olyan nehezen segítséget: sérti a büszkeségüket, önérzetüket (ugyan kiét nem sértené?), hogy segítségre szorulnak; különösen nehéz ez abban a helyzetben, amikor az illető nem fogyatékkal születik, és hatalmi pozícióból kerül olyan állapotba, hogy segítségre szoruljon;

-         A béna hagyta, hogy a barátai segítsenek rajta; elfogadja a tényt, hogy ő béna, hogy nem tud magán segíteni, elfogadja azt a segítséget, amit talán soha nem tud meghálálni

-         Ebbe a legnehezebb belenyugodni: hogy elfogadjuk más emberek segítségét; kiszolgáltatva érezzük magunkat

-         A gyülekezet az a hely, ahol a betegek, fogyatékosok, csonkabonkák hasznossá tehetik magukat: érezhetik, hogy az ő munkájukra is szükség van; ha már mást nem, de ők is végezhetnek imaszolgálatot másokért: erre mindenki képes, és fontos, lényeges szolgálat;

-         Így átélik, hogy a maguk speciális, de értékes módján adni tudó, hálás, egész emberek

  1. A barátok

-         megható az a segítség, amit beteg barátjuknak nyújtanak

-         van-e ilyen barátunk, illetve tudunk-e ilyen nagylelkű barátok lenni?

-         Jézus az ő hitükért gyógyítja meg a bénát

-         Elsősorban is hisznek Jézusban: hiszik, hogy Jézus képes meggyógyítani bárkit, tehát van hatalma hozzá; és mindenki számára nyitott a szíve, senkit nem utasít el

-         Ez gyakorlati hit; a keresztény hit elsősorban erről a világról és a földi boldogságról, harmóniáról szól; Jézus ebben a világban tanít élni minket

-         „Jézus pedig látva a hitüket…” – az igazi hit nem (csak) hallható, hanem látható; könnyű a világ szeretetéről prédikálni akkor, amikor utálom a szomszédomat, és minden létező módon keresztbe teszek neki

-         az igazi hit meglátszik a cselekedetekben; itt, ebben az esetben, ahogyan segítenek béna barátjukon;

-         olyan valakiért hoz áldozatot, aki nem tudja viszonozni;

-         tudunk-e úgy adni, hogy a másik, aki kénytelen elfogadni, ne érezze megalázónak, hogy el kell fogadja?

-         négyen egy akaraton vannak: „ahol ketten egy akaratra juttok az én nevemben, bármit kérjetek, megadatik nektek” – milyen cinikus Jézus, mennyire nehéz két embernek egyetérteni bármiben is!

-         Aki maga is kapott valami Jézustól, az mindent el akar követni, hogy mások is részesüljenek Isten áldásában

  1. Akik Jézust hallgatják

-         Jézus körül sok ember van; mindig nagy a tolongás

-         Mi is ott vagyunk valahol a tömegben;

-         Vajon nem lehetséges az, hogy az igazi keresők miattunk nem férnek Jézushoz? Hogy elzárjuk az utat?

-         Jézus sokszor megszidja a tanítványait azért, mert azok el akarnak zavarni valakiket a közeléből

-         A tanítványok nagyon nem értik, hogy Jézus mindenkié

-         Akit szeretünk, ki akarjuk sajátítani, azt akarjuk, hogy csak a miénk legyen, nem tudunk osztozni rajta másokkal

-         Sokszor a saját gyerekünkre is féltékenyek vagyunk, ha megszeret valaki mást és ragaszkodik valaki máshoz

-         Hány házasság megy tönkre a féltékeny szülők miatt, akik mindent elkövetnek, hogy éket verjenek az ifjú házasok közé, csak hogy visszahódíthassák fiuk/lányuk szeretetét? Milyen érzelmi zsarolások, játszmák, meccsek játszódnak le egy-egy család életében, akik nem képesek megosztani a szeretetet, és befogadó lelkülettel élni a világban?

  1. A farizeusok

-         amit mondanak, igaz; ők azok, akik ténylegesen kimondják az igazságot, csak éppen nem hisznek benne

-         az Isten bocsátja meg a bűnöket; csak éppen azt nem látják, hogy Jézusnak van hatalma, tehát ő az Isten

  1. Bűnbocsánat, mint gyógyítás

-         Jézus nem a kérdésre felel: testi gyógyítást kérnek tőle, és ő bűnbocsánatot hirdet

-         Nem ezt vártam Jézustól/Istentől

-         Én azt kértem, hogy ezt és ezt csinálja; miért nem azt csinálja?

-         Furcsa elvárásaink vannak Istennel szemben: azt hisszük, hogy ő a mesebeli amerikai nagybácsi, aki minden kérésünket teljesíti

-         Jézus nem a tüneteket kezeli, hanem a baj gyökerét, és ez minden esetben felszabadító

-         Bűnökkel szemben úgy viselkedünk, mint a  descurcăreţ-ek: majd, ha ott lesz az ideje, elintézzük valahogy a jó Istennel, hiszen neki az a dolga, hogy megbocsásson; időnként csinálunk is valami jót, hogy legyen néhány jócselekedetünk, amire hivatkozhatunk;

-         Bűnbocsánat: ami volt, nincs többé; Isten „háta mögé veti” a bűneinket; elfelejtkezik róluk; tiszta lappal indulhatunk; mintha soha nem lett volna; az emberek szokták bűneiket minduntalan visszakönyörögni Isten kezéből, mert az ember lelki fonáksága folytán valami perverz élvezetet talál abban, hogy megsértse embertársait

-         A bűnbocsánatban megtörténik a csoda

Ajánlott irodalom:

    1. Gyökössy Endre: gyülekezeteink és fogyatékosaink, in Életápolás; Kálvin, Budapest, 1993
    2. Joó Sándor: Látva Jézus azoknak hitét c. prédikáció in Megragadott a Krisztus; Budapest, 1999
    3. Joó Sándor: Bűnbocsánat és Látván Jézus azoknak hitét c. prédikációk in Elengedett adósság; Budapest, 1989

Szólj hozzá!

Címkék: vasárnapi prédikáció

A bejegyzés trackback címe:

https://temrefeme.blog.hu/api/trackback/id/tr2229804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.